Szeretem a véletleneket. Mint az álmokat.
1. Két napja kevesebbet kel a baba éjjel, ezért hát újra próbálkozhatok a lapos pogácsa helyett, rétegessel (van erő, kedv mindenkiben).
2. Ma kaptam egy viccet a "modern gondolkodású" disznóvágásról.
3. A tegnap esti mese Bálint Ágnes: Labdarózsá-jának a soron következő fejezete volt:
"Egy szép tavaszi délelőttön Labdarózsa éppen a Kutyaújságot olvasta, amidőn Barbara házikója felől finom illatokat sodort feléje a szél. Az öreg kutya mozgatni kezdte az orrát, és sorra vette az odaérkező szagokat.
- Lisztnek a szaga.
- Tejfölnek a szaga.
- Tepertőnek a szaga.
Tepertő?"
Tepertőkrém-nél már kiderült, hogy a zsírt azt nem, de a tepertő az más.
Ezért bátorkodom én is a hagyományossal előhozakodni, és mert megkívánta a gyerek (csak télen fordul elő ilyesmi).
Mi több, "kívánja a szervezetem", és eszi harsogva az almával a tepertős kenyeret.
Ezek után jött a pogácsa.
Hozzávalók:
- 30dkg finom-, 20dkg teljes kiőrlésű liszt
- 3dkg élesztő
- 1 dl tejföl
- 30-35dkg tepertő, darálva (nekünk egy ideig nem kell olajozni a diódarálót)
- 15 dkg vaj, margarin vagy egyéb
- kevés tej a kelesztéshez, só, esetleg bors
- 2-3 evőkanál vörösbor (vérszegény gyerek egyenesen követelte bele)
Az élesztőt kb.1 dl langyos tejben megfuttatjuk.
Hozzáadjuk a többi alapanyagot, és jól összedolgozzuk. Majd ezt a tésztát kinyútjuk, az egészet felcsavarjuk, mint egy tekercset, és ismét ellapítjuk, felébe hajtva pihentetjük félórát, langyos helyen.
Összesen háromszor nyújtjuk, félórás pihentetésekkel. (mindenkinek a lelkiismeretére és az idejére van bízva hányszor, no meg a segítők türelmére.)
Végül 2cm vastagra nyújtva, tetejét késsel berácsozva, közepes nagyságú szaggatóval kiszúrjuk.
Élénk tűznél 15 percig sütjük (ha lassan sütjük kiszárad).
