Van a nagyon okos mondás: Nem a külcsín a lényeg, hanem a belső értékek.. Na ez a szalados nevű nagyon egyszerű, de csodás "süteményre" duplán igaz!!
Sütemény, főétel? Végül is mindegy. Ha van én csak ezt eszem. Jól tudják ezt az édesszüleim és gyakran meg is lepnek vele.
Édesapám készíti el az alapanyagot, aztán édesanyám dolga, hogy az asztalra varázsolja olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudja.
Ezt a receptet egyszer már meg és leírtam a Tündérlátta blogon, de úgy érzem ide is tartozik.
Nagy a titka a szaladosnak. Nem hétköznapi étel, hanem a sámánkorszakot idézi még vissza..
Álljon hát itt a titok, ahogy édesszüleim elmondták:
A búzát át kell ereszteni széllel, hogy a polyva és a por kimenjenek belőle. Aztán vízben átmosni, hogy a maradék portól is megtisztuljon.
Fateknőbe kell teríteni, és kézzel minden nap átlocsolni. Nem átöntözni, belocsolni, hanem finom meghinteni. Minden nap meg kell keverni, akár többször is. Közben senkihez nem lehet szólni, hanem a következő szöveget kell mormolni: "Szalados szaladj el, málé maradj el!" Forgatás közben az elszíneződött szemeket ki kell szedegetni, mert azok gombás fertőzött szemek.
8 napon belül ki kell csíráznia.
Amikor kicsírázott, szét kell teríteni és nagyon alaposan kiszárítani a napon. Ne maradjon nedves, mert tönkremegy. Szárítás alatt is naponta többször kell forgatni és a fent idézett szöveget mormolni.
Amikor keményre száradt, darálni, majd őrölni kell és kész a liszt.
Sütése nagyon egyszerű, de íze mennyei. A tepsibe rakjuk a teljes kiőrlésű lisztet, meghintjük vízzel, hogy kásaszerű legyen és mehet is a sütőbe. Készen akkor lesz, ha csippás lesz a teteje.
Az íze? Édes, mézes, kellemes, egyszerű és mégis fenséges.
Böjti étekként ették régebben. A belek tisztítására kiváló és természetesen még rengeteg jóféle hatása van a szervezetre.
Jó étvágyat!
