Zsályás-diós tészta

Nagy igazság, hogy a tészta mindent elvisz a hátán, legalábbis nálunk ez többnyire működik. Ez az étel sem egy kifejezetten kisgyermek ínyére szabott ízvilágú, mégis nálunk imádják. Az összetevői pedig, szinte kivétel nélkül nagyon értékes, egészséges hozzávalók.

Amiből:
- egy nagy marék zsálya (ne spóroljunk)
- 2 gerezd közepes fokhagyma
- 2 marék dióbél
- 2 dl tejszín
- 15 dkg kecskesajt
- kb. 40 dkg teljes lisztből készült tészta
- só
- olíva olaj.

Ahogy:

Miközben a tésztát főzöm (10 perc), az alatt nagyjából el is készül a szósz, amibe majd belehengergőznek a tészta falatok. A diót száraz serpenyőben kissé megpirítom, majd a botmixer hosszú, keskeny edényébe beleöntöm, a nagyobb darabokra vágott fokhagymával, a szintén kicsit megaprózott zsályyával és annyi olíva olajjal, amennyit éppen felvesz. (Én hidegen sajtolttal szoktam, mert gyakorlatilag csak egyet hagyom rottyanni majd a tűzhelyen. (Ennyi is tönkreteszi? Ti tudjátok?) Aprítom. Kicsit macerás, mert villával, ki-ki kell szedegetni időnként a leveleket a mixer kései közül, de működik. A végeredmény egy sűrű, pasztaszerű illatos kutyulék. Lereszelem a sajtot és beleöntöm a korábban a dióhoz használt serpenyőbe a pasztával és a tejszínnel együtt. (Tejszínt ti hol, merre vesztek jó fajtát?) Sózom, esetleg borsozom (én ez utóbbit tálaláskor szoktam, csak a felnőtt szakasznak). Egyet rottyan és mehet bele a leszűrt kifőtt tészta. Átkeverem és melegen(!) tálalom.

Recept: Sthal Judit nyomán.